Irományok...

3. fejezet

2013. aug. 15. csütörtök

Kovács Viktor vagyok, 28 éves, irodalom szakot végeztem és úgy érzem képes vagyok új életet kezdeni.

Szóval! kezdjük ott, hogy meg volt a "megbeszélés", ami rendkívül jól sikerült! Megbeszéltük, hogy 2 hónap múlva befejezem neten, és beviszem. De még a fejeseknek is rá kell bólintaniuk, de azt mondta a főszerkesztőnek, nagyon tetszik, úgy, hogy csak az igazgatónak kell rábólintania! És ha ez nem lenne elégdupla randink lesz ezzel az ádámmal (a szerkesztő) mivel 2 dögös csaj leszólított minket! De ténleg nagyon dögösek! De, még beszélnem kell Kingával, mivel rávettem magam, hogy nem lehet így vége, meg kell hogy beszéljük. 

Amúgy tök vicces volt, hogy nem ismertem fel a szerkesztőt, pedig öltönyben volt. Ő egyedül a Bettiben! Am annyira uncsi ez a srác, látszik, hogy csak a munkának él mikor rá akartam beszélni a dupla randira is akkor is megkérdeztem, van-e csaj, de azt mondta nincs, szóval... Nem értem, pedig nagyon dögös csajok voltak nem azok a cicababák, és látszott rajtuk nem buták... Nem értem. Amúgy félek inkább ő tetszett a csajoknak mint én ugyanis, szőke, rövid haja van és frissen borotvált, arca és ÖLTÖNYBEN volt! Istenem én meg ott álltam fehér pólóban, farmerben meg tiszta borosta volt a képem! De, majd a randin meglátják ki a jobb pasi!

Basszus most kicsit bűntudatom van. Nem tudom miért, pedig szakítottunk Kingával! Csak tisztázni fogjuk! Istenem! Mért nem megy ki a fejemből az az átkozott csaj!? Mért nem felejtem el! Hisz nem akarok vele kibékülni! Mennyi az idő? 15.05. Ideje készülni, mindjárt mennem kell Kingához. De azt nem tudom, hogy ezek a dolgok mért pont írás közben törnek ki belőlem. 

Na nem akarok Kingára törni, innkáb felcsöngetek. 

-Szia Kinga! Viktor vagyok. Beengedsz?-beep

-Szóval miről akartál beszélni?- kinyitom az ajtót és mifogad?! Kinga. De nem akárhogyan, szexi fehérneműben. Ha ezzel akar vissza csábítani akkor nagyot téved. Nem engedem, hogy csak így levegyen a lábamról!- Kinga, édes! Azonnal vegyél föl valamit, különben soha többet nem látsz!- Az tuti, hogy én nem ilyennek ismertem meg! És mégis, hogy néz ki ez a ház?!  Tiszta, kupi! Kihúzom az egyik fiókot ott is ilyen rendetlenség van? Ebben nem lehet ebben én tartottam a cuccaim. Mikor már csuknám vissza, meglátok valamit. Nem tudom mi, egy tasakba be van csomagolva. Kiveszem. Tudom, hogy nem szabad ezt tennem mivel Kingáé, de nagy késztetést érzek, hogy megnézzem. Mi?! Ez nem lehet igaz?! Ez? Drog? Mi? Nem tehetett ilyet! miről lehet felismerni a drogoeokat? Ja ténleg, a karjukon ott vannak a szúrások nyomai! 

-Felöltöztem...-nyögi ki mögöttem Kinga, de ebben a pillanatbamn már észre is vette mi van a kezemben!-Az nem az amire gondolsz! Tudod az orvosom irta fel! Napi egyet kell belőle bevennem!

-Aha... és mire?-most komolyan, ez pont most jön amikor már elhatároztam, hogy elfelejtem?! Ilyen állapotban nem hagyhatom őt itt! Nem hagyhatom hogy tönkre tegye magát!

-Hát...ööö...

-Kinga! Ugye drogozol?- nem tudom, hogy mit fogok most tenni, mert ha itt hagyom másnap tuti azt fogom olvasni az újságban, hogy túladagolás miatt halt meg a fiatal lány... de én azt nem akarom! Nem akarom, hogy meghaljon!

-Figyu! Ne haragudj, de...

-Hogyne haragudjak, mikor tönkre teszed magad! Miért? Kinga Miért, mennyit? Mióta?-ezek a kérdések kavarogtak a fejemben.

-Kérlek! Viki! Üljünk le és beszéljük meg! Nagyon szét estem mikor elmentél és úgy gondoltam egy kis bulizás jót tesz...

-Nagyon...

-Hallgas végig! Ezért elmentem egy szórakozóhelyre, ahol megismerkedtem pár arccal, akikkel aztánegyre többet buliztam és ők vettek rá a drogra is és aztán egyre többet vettem és most itt vagyok...

-Azt látom, de én nem ezt kérdeztem!

-Tudom, de most nem az a legfontossab, és nem is ezért jöttél át! Szóval...

-Kinga, te tudod, hogy nem tudlak így itt hagyni. És sajnos igazad van. Nem hagyhatlak itt, mert felelősséget érzek. Most az első, hogy keresünk neked egy terápiás csoportot és napi 24 órás megfigyelést alatt leszel, hogy nehogy bevegyél még többet!-Ezt nem hiszem el! Kicsit számítónak érzem a történteket. Nagyon jól ismert, de nem hiszem, hogy csak azért drogozna? És ha mégis, akkor mindenért én lennék a felelős? Nem, én nem  tehetek semmiről, az egy dolog, hogy ott hagytam, de attól még nem kell drogoznia! Igen ez nem az én hibám! De az én dolgom, hogy segítsek neki, hiszen egyedül nem sikerülhet neki...

 Horváth Ádám vagyok, 31 éves, szerkesztő és akármennyire vagyok jó szerkesztő, ezt azért elcsesztem.

Beszéltem Anival és nagyon tetszik neki Viktor blogja. Úgy beszéltük meg, hogy két hónap múlva már a kéziratot adja le és jön a so-sok pénz! Ez az! Tudtam, hogy sikerülni fog! Épp ezért is szeretnék most a munkámmal foglalkozni, amit nem sokan értenek meg körülöttem, pl.:Ani és ez a Viktor sem. Ani "egy szintel feljebb akarja emelni a kapcsolatunkat", Viktor pedig -a megbeszélés alatt- dupla randit szervez. Nem mondom, imponált amikor leszólítottak minket a lányok, de most nem erree akarok koncentrálni, és ott van még Ani is, akivel nem tudom hányadán állunk. Végülis ma este megyek hozzá. Nem tudom mit fogunk csinálni... Azt mondta meglepetés. Remélem nem túrázni megyünk... 

-Ádám! Nem jössz?!

-Mi? Hova?- Mi van? Itt ülük hova hívnak?

-Tudod, a Péterfy Kati jött egyeztetni az új könyvét!-Ja beugrot! Itt ülök a munkahelyemen, az alak aki hívott Peti, egy másik szerkesztő, akinek sikerült rábírnia PÉTERFY KATIt, hogy írjon még egy kötetet! Nem hiszem el! Én voltam a régi szerkesztője, s nem hogy nem tudtam rábírni még egy kötetre, de még meg is ríkattam! Annyira irigylem ezt a srácot! És most -mint régi szerkesztőnek- nekem is jelen kell lennem a megbeszéléseken. Van befolyásom, de nem annyi mint másoknak, és persze,most Kati is mérges rám! 

-Persze! Mindjárt, csak össze szedem a papírokat!- hogy léphetett ez a fazon a helyembe, persze jó arc meg minden jól kijövünk, de akkor is... 5 könyvét szerkesztettem, abból 2 elnyerte az év díját! Ez meg csak idejön aztán szépen rábírja még egy könyvre. Ez nem igasság!

-Akkor kezdjük! Péter! Kérlek ismertesd a terveket!.Ez olyan unalmas, ide ráncigálnak, hogy figyeljem meg a munkálatokat és "tanácsokat adjak", amit persze tuti nem fogadnak meg, mert miért is fogadnák meg egy olyan szerekesztő tanácsait aki annyira meg ríkatta Péterfy-t, hogy szerkesztőt cseréltetett... De az igazgató miatt persze azért mindenhez hozzá kell szólnom, különben nem lesznek elég biztosak a munkálatok! De bakker, ha őt se érdekli akkor, mért akarja, hogy hozzá szóljak??? Na mindegy...

-Szóval, úgy terveztük, hogy idén kicsit újítanánk és romantika helyett inkább egy izgalmas krimit hoznánk az olvasóknak!- mi? ez hülyeség! Ekkora stílus váltás ilyen hirtelen? És mit képzel, hogy ilyen magabiztosan adja elő?! Így persze rá bólint mindenki! Ezt nem lehet szónélkül hagyni, egyáltalán honnan veszi, hogy egy krimi jól süljön el!? 

-Szerintem ez nem jó ötlet...

-Kérlek fejtsd ki!

-Persze igazgató úr. Szóval nem hiszem, hogy jó ötlet lenne ekora stílus váltás ilyen rövid időn belül, mivel Kati mindig is romantikus sztorikat írt, és ha jól tudom még vázlaton se volt ilyen fajta sztorija... Így szerintem nem jó ötlet.

 -Péter! Te mit gondolsz erről?- igazgató úr, hát nem tudta, hogy én profi vagyok, ez meg egy kis amatőr?

-A kiadásainkat végig futva láttam, hogy igény lenne ilyen jellegű könyvekre és beszéltem Katival, ő azt mondta megpróbálhatjuk, szóval...

-Igazgató úr, ha közbe szólhatnék!- Anita, ha az ő pártjukra állsz velem aztán végeztél!- Ténleg van kereslet ilyen könyvekre, de kérlek Peti, nem hiszem el, hogy ennyire amatőrvagy...

-Nem amatőr!- Kati ne nyikogj bele! Persze, hogy amatőr!

-Szóval! Ténleg van rá kereslet, de nem gondoltad, hogy erre egy ilyen témában járatlan író a megfelő! Ezt még egy hülye is tudja!

-Kérlek Anita, ne éld bele magad ennyire!- De! Éld bele magad! Mond meg az ilyen kis kreténeknek, hogy hol a helyük! Komolyan jobb mint egy box meccs!

-Sajnálom! Kati, Péter, sajnálom, hogy ellent kel mondanom önöknek, de a többieknek igaza van! Kati maga járatlan ebben a műfajban, azonban egy romantikus műre nyitottabak lennénk! Mindenkinek szép napot, viszontlátásra!- Ilyen simán lezárni! Basszus most először érzem, hogy nem véletlenül ő az igazgató!

-Szóval, mit gondolsz?-Ani szólított meg, pont énis ezt akartam kérdezni tőle.

-Azt amit mondtam, és remélem mindenki látta, hogy sokkal jobb szerkesztő vagyok mint ez.

-Én láttam! És szerintem is jobb lett volna, ha nem bőgeted meg!

-Héj! Nem direkt volt!

-Mindegy, hogy direkt vagy nem direkt, a lényeg, hogy sírt. Akkor mejd este tali! Szia!- Olyan jól el lehet beszélgetni ezzel a lánnyal, alig várom, hogy este át menjek. Rénleg! Elfelejtettem megkérdezni, mit fogunk csinálni. Na mindegy. Lesz ami lesz!

Kovács Viktor vagyok, 28 éves, irodalom szakot végeztem és nem hiszem el, hogy az én kezemben van egy élet!

Hogy csúszhattak szét ennyire a dolgok? Ezelőtt fél rával még azt hittem jót teszek magamnak is és Kingának is ha elfelejtem! De nem! Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek! Ha nem hagytam volna el nem így végződött volna! Ha akkor mikor először akart beszélni ... Nem lettem volna olyan! És most tessék itt ülök a gép előtt a sírás szélén, hogy valahol találjak egy elvonót! Nem! Én akarok neki segíteni! Ha miattam tette amit tett mindent meg kell tennem, hogy legalább ne így legyen vége! Borzalmas lenne, ha egy nap azt olvasnám, hogy túladagolásban ment el! És erről én tehetek! Annyira bőghetnékem van! Férfi létemre csak ennyit bírok! Meg amúgy is most nem láthat ilyen gyengének Kinga! Hisz mégis csak most az én kezemben van minden! Én voltam az egyetlen akit igazán szeretett! Anyukája és Apukája is rákban halt meg... Persze voltak barátai... De ők nem család! Most meg én is itt hagytam! Igazából cska most szenbesülök vele, milyen egy... SZÖRNYETEG VAGYOK!!! Ha nem is érzek már úgy iránta akkor se így kellet volna hogy vége legyen a kapcsolatunknak! Nem hiszem el! Kinek szóljak? Mit tegyek? Ezek a kérdések, és még sok hasonló kavarog a fejemben! Mit tehetek! Azzal nem lesz elintézve, hogy keresek neki egy elvonót! Nem! Meg kell védenem! Motiválnom kell! Akárhogyan csak segíthessek! De... Hogyan? 

Horváth Ádám vagyok, 31 éves, szerkesztő és sose gondoltam volna hogy nutelátt fogok készíteni!

Itt vagyok Anival az ágyon és beszélgetünk. Mindenről! Az életről, az érzésekről. Fantasztikus az este! A mai nap után mondjuk nem gondoltam volna... Jött egy író, és azt mondta beszélni szeretne velem- ez nem is baj, sőt örültem neki! Mindaddig, míg kiderült a volt osztálytársam.- Mikor megláttam, hirtelen megint elöntötte a szívem az irigység és a gyűlölet a férfi iránt. Eggyütt jártunk egyetemre... Látszólag nagyon jó barátok voltunk, ám sokkal jobb volt az iskolában, tehetséges volt, és tele volt szenvedéllyel- ezt szerettem benne.. Nagyon!- De egyik nap fel vették egy újságba és nem szerkesztőnek... Írónak... Saját rovatot kapott. Írtó féltékeny voltam. De egy barátot nem lehet így átba döfni! -gondoltam- De ő meg tette! Miután megkapta a rovatot és elújságolta mindenkinek, engem ott hagyott... Egyedül... Akkor azt hittem nem fogok neki soha megbocsátani! Nem tudtam mit fogok gondolni róla idősebb koromban, azt hittem meg fogok neki bocsátani. De nem! Még én is meglepődte, hogy az érzéseim semmit se változtak! És ez a dög! Azt kérte legyek a szerkesztője a következő triológiájának! Majdnem mondtam neki dugd fel a triológiád! De nem tehettem, pedig szerettem volna! éS pont akkor megjött Ani is, hogy induljunk. Persze a főszerkesztő előtt nem mondhatok nemet. És nem akarom bevallani... De egész jó író. És ha én elszalasztom a lehetőséget, akkor más megkapja... Így végül elfogadtam. Azután Anival bementünk egy kocsmába  és kocintottunk az új munkára. Kicsit mintha berúgott volna, vagyis wléggé felszabadult... Ezért haza kísértem... Ahol bejelentette, hogy a randi még csak mostkezdődik! Akkor mondtam: Mi lesz veled Ani! Kérlek csak ne tarts itthon dugi piát! De végül nem iszogattunk... Elővette a nagymamája recept könyvét és felcsapta. Egy olyan oldalon nyílt ki, amin a nagyija, anyukája és ő készítenek mogyorókrémet. Kicsit elérzékenyült. De akkor hirtelen felkapta a fejét, és vigyorogva kiáltotta- szinte mint egy kisgyerek - Készítsünk nutellát! Úgy éreztem, hogy valamit el titkol, de nem akartam a családi dolgaiba avatkozni, de nem akartam, hogy itt vége legyen az estének... Ezért így kiáltottam: Nutelára fel! Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz egy üveg nutellát elkészíteni... Most már értem anyám mért nem akrta, hogy cukrász legyek! Nagyon szar lett a nutella. Darabos, keserű... Pfúúú. Szerintem nem csak a kisbolti alapanyagok játszottak közre az ízében. Végülis jól el voltunk. De úgy látszik kezd elszállni az alkohol hatása, mivel most az ágyon fekszünk és beszélgetünk... Nem gondoltam volna, hogy Aninak ilyen összetett és határozott világnézete van. Hirtelen felém fordul:

-Élveztem az estét.- Majd lágyan megcsókolt. Élveztem a csókját, lassan érzékien próbáltam körbejárni szájában minden erotikus hajlatot.

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat